Izgatottan vártam a Szálkai triatlonverseny sehol máshol nem jegyzett távját. Elméletileg és gyakorlatilag is felkészült voltam a versenyre, de az úszástól nagyon-nagyon féltem.
Péntek délután leérkeztem edzőtársaimmal a tett színhelyére, sátortábor kialakítása után irány a tó… Élvezettel pancsiztam a meleg vízben, reméltem, hogy másnap a versenyen nem lesz baj az úszással. Igyekeztem pihenni, elég stresszes hét után jött a verseny, rápihenni nem volt sok időm. Rajtcsomag, tésztaparti, majd ismét pihenés volt a menetrend…
Szombat reggel megérkezett a kerékpárom is Aradi Renátáéknak köszönhetően, nyugodt készülődés majd irány a depózás…Sok- sok ismerőssel pacsiztam, többen igyekeztek nyugtatni, hogy az úszással nem lesz baj, többek között példaképem Koko is. Ennek ellenére ott motoszkált a kisördög… mi lesz, ha…elég közel lesznek a Vízimentők stb. Posta Endre főszervező szerint elég szép létszám jött össze már az előnevezés során is ami az úszás rajtjánál is meglátszott.
Két hullámban történik a rajt először a hosszabb távon indulók úsznak 1900m-t, majd 10 perc után elrajtol az két rövidebb táv mezőnye is
Kremmer Zoli a közönséggel együtt visszaszámolt, majd rajt… nyugodt tempóval kezdtem, ahogy átbeszéltük Marik Balázzsal a versenyt, ennek ellenére növekedett a gombóc a hasamban, kb. 100m után már fel is akartam adni a versenyt. Én ezt nem tudom megcsinálni, egyáltalán mit is keresek itt…felteszem a kezem, jelzek a Vízimentőknek, én ugyan itt abbahagyom a versenyt…közeledig a vizibiciklis mentőosztag, jelzem nekik én itt ugyan abbahagyom…bepánikoltam…ki akarok szállni, de szerencsére ez nem volt olyan egyszerű, az életmentő szerepében Breuer Orbán Karcsi személyére ismertem rá, Karcsival a Dupla Ironman versenyeken kötöttünk nagy barátságot Bonyhádon…Természetesen hallani sem akart a feladásról, zavart egyből tovább, de biztosított arról, hogy figyelnek rám…megnyugodtam. Egyre közeledik a 250m-re lévő sárga bója, jól érzem magam tisztes távolságból követ a Karcsi…hirtelen hideg vizes szakaszhoz érek, szétesik az úszó mozgásom, levegő helyett vizet nyelek, de nincs baj itt a sárga bója, a rövidebb távot választók itt fordulnak vissza hamarosan úszom tovább… most a melegebb víztől esik szét a mozgásom, kapkodom a levegőt, de csak vizet nyelek…baj van, nagy baj…leakarom tenni a lábam, de nincs alatta szilárd talaj…még erősebb a pánik…Karcsiék egyből ott vannak, ugrik a vízbe, mellém úszik…odasegít a vízibiciklihez, ő felmászik…felteszi a kérdést: Folytatod az úszást vagy felszállsz? Gondolkodnom sem kell a válaszon szinte azonnal rávágom, folytatom, ha lehet!…megpihenek rendbe szedem a légzésemet, beszélgetünk…bénázok egy sort a bepárásodott szemüveggel, majd újra elindulok…ekkor kb. 300m környékén járok, valami megmagyarázhatatlan nyugalommal elkezdem szelni a vizet. Többször már nincs szükség segítségre, minden gond nélkül teljesítem a hátralévő 1600m-t…parthoz közeledve már hallom Reniék szurkolását, tudtam, hogy most már valahogy befejezem az úszást…55:49-es idővel partot értem, itt azért egy-két könnycseppet elmorzsoltam…
7 perces depó alatt igyekeztem enni és inni, mert a meleg már éreztette hatását, irány a kerékpáros pálya…3 kör volt a teljesítendő feladat…Szenczi Laci a verseny előtt felkészített a pályából, nagyon jó kis itinert vázolt fel amit az első körben még kicsit megerősítettem a saját tapasztalataimmal…kör végén Reni és Tomi várt a frissítővel…második körben már igyekeztem tempót is menni, itt 27-es átlagot sikerült teljesíteni, kör végén frissítő, majd jöhet a harmadik kör…az előző két körben tapasztaltak felhasználásával már a futásra készültem az utolsó körben…kicsit visszább vettem a sebességből ugyanakkor folyamatosan pörgettem, hogy könnyen induljon majd a futás…67,5 km kerékpár 2:41:01
Kicsit tartottam a futástól, mert az előző évekhez képest szinte nulla futómennyiséggel a lábamban érkeztem a versenyre…ennek ellenére szerettem volna 2 órán belül teljesíteni a 15km-es távon…normál esetben ez sikerült is volna, de a 40 fokos minimális árnyékkal rendelkező futópályán az előirányzott 120 percet egyszerűen képtelen voltam betartani. Reniék elmondása szerint, mint egy zombi érkeztem be az első kör végén hozzájuk a B784-es frissítő pontra…itt aztán megtapasztaltam azt a legendát, hogy mit takar az igazi csapatmunka… A rövidebb távon már célba ért versenyzőink közül kivétel nélkül mindenki ott áll a pálya szélén, és lesték minden kívánságomat…ekkor már tudtam ha négykézláb is, de célba kell érnem…elkezdődött a nagy csata…frissítőtől- frissítőig harc a forrósággal… folyamatosan feltöltöttem a kis kulacsaimat is, de ezek már csak locsolásra voltak jók, mert nagyon hamar felmelegedett a víz a két frissítő állomás között…sikerült kicsit megijeszteni a társaimat, mert csupa libabőr voltam, bevallom pedig nem fáztam…második körben a felső fordítónál elfogyott a víz, csak iso ital volt… így innom kellett a langyos vízből…brrrrr…itt sikerült a leglassabb kilométereket teljesíteni némelyik több volt mint 10 perc…már nagyon kivoltam, többször is megtámaszkodtam, mert kicsit úgy éreztem magam mintha hajón lennék…erőt adott viszont a pályán lévő csapattagok pacsija, így ezeket kötelező jelleggel meg is tartottam minden körben…2. kört befejezve a support még nagyobbra sikerült, látták rajtam, hogy az életemért küzdök…Szenczi Laci folyamatosan sorolja Marik Balázs utasításait…emelkedő kötelező séta, minden frissítőnél locsolás, ivás, ha kell több pohárral is akár…pólócsere, egyszerre 3 lány vetkőztet, húzzák rám a száraz pólót…lapátolják rám a jeget szó szerint…itatnak…féltenek…én is félek egy kicsit, de már csak 5 km egy kör van hátra…elindulok…egyre kevesebben vannak pályán, sokan célba értek, de sokan fel is adják…minden frissítőnél megállok frissítek…utolsó kör első felénél Daniella érkezik kerékpárral, két sótablettát erőszakol belém..beszélgetünk az emelkedőn lassú kocogás közben…felső fordító ismét van víz és ráadásul hűvös…iszok, locsolok,leülök pihenni…majd irány tovább már csak 2,5 km a célig…út szélén végre megjelenik egy kis árnyék bebújok gyorsan a nap elől, sétálva haladok a cél felé…ismét futok egy keveset…fogy a távolság…egyre többen szurkolnak…gyorsulok egy picit…már sikerül 8 perces kiliket kierőszakolni a szervezetemből…2-300m-re a céltól meghallom a CSAPAT szurkolását…elképesztő amit a B784 Team tagjai csinálnak…és ez most nekem szól…homályosodik a külvilág sírok…utolsó kanyarnál gyorsan leadom a szemüveget, sapkát, kulacsot…szinte repülök a cél felé…ŐK ott várnak őrjöngenek…Kremmer Zoli csak fokozza a hangulatot.. az utolsó 100m-ért megérte ezt végigcsinálni…átlépek a célkapun…megcsináltam…
Kezdődik az ünneplés…jönnek a gratulációk…ott az egész CSAPAT…az időm: 6:18:15
Saját teljesítményem mellett azért a velünk együtt készülő Halmi futók eredményeit is meg kell említsem:
– Sanyi, Szilvi, Tomi élete első triatlon versenyét teljesíttették a mai napon,
– Dénes élete leghosszabb triatlon távját abszolválta velem együtt
„L”táv
Kovács Dénes 04:45:49
Pantocsik Ferenc 6:18:15
„M” táv
Horváth Szilvia 03:27:45
Misley Sándor 02:51:06
“S” táv
Szűcs Tamás
panferik.wordpress.com 