Számomra a futószezon Kaposváron kezdődik februárban, novemberben végződik Siófokon ez idén sem történt másként! Igaz az éve eleje nem mondható túl fényesnek 7 hónapnyi házasságot követően elváltam. Ez valamilyen szinten rányomta bélyegét az év elejére, igyekeztem az iskola mellett normális elmeállapotot produkálni ezt csak a futással tudtam szinten tartani!
Elképesztő futómennyiségének az lett a gyümölcse, hogy az év első versenyén a Kaposvár Dombjai Farsangi félmaratonon 30 perces javítást produkáltam! Márciusban jöttek a további kiváló eredmények, Imre- Lőrinc futóversenyen 8 km-en 40 perces idővel abszolváltam a második versenyem. Áprilisban a Vivicittán 2 percre megközelítettem életem legjobb félmaratoni idejét! Májusban az Ultrabalatonon 75 km futottam minden erőlködés nélkül. Ezt követő időszakban az érettségié volt a főszerep!
Az első 6 hónapban sok-sok energiát öltem a tanulásba, már amennyire ez az én lelkiállapotomban megvalósítható volt! Ekkor már végleges volt az elhatározásom, 2015-ben ott szeretnék lenni Gyékényesen az eXtremeMan rajtjánál! Érettségit követően még keményebben toltam az edzéseket, sokat köszönhetek ebben az időszakban Zabari János ultrafutónak akivel esténként futhattam a köreimet a Margitsziget belső aszfaltján! Néha beszélgetve futottunk, ezek lélekápoló futások voltak 5 perc alatti tempóban, ebben az időszakban nagyon sokat fejlődtem. Itt realizálódott a Maratoni tervem, hogy 4 órán belül szeretnék célbaérni!
Az idei nagyatádi versenyen vettem a bátorságot és odaálltam Herr Gyula elé és elmondtam szándékom, hogy jövőre ott szeretnék lenni a Gyékényesi tó partján és szeretném teljesíteni életem első Ironman távú versenyét! Röviden csak ennyit írnék, megállapodtunk….
Augusztus közepén már nagy keresésben voltam, hogy ki legyen az edzőm, aki felkészít erre az erőpróbára. Hosszú egyeztetés és keresgélést követően Marik Balázs lett a kiválasztott, még itt is egyeztettünk pár napon keresztül, mire aláírtam életem első leigazolását a B784 Teamhez!
A leigazolást követően már az új egyesületem tagjaként is dolgoztam az Ironman Budapest 70.3 versenyén! Itt kerültem először komolyabb kapcsolatba Aradi Renivel aki a versenyt követően megkeresett, hogy nem tudnék-e neki segíteni felkészülni a jövő évi 70.3-as versenyre. Marik Balázst ajánlottam, ő pedig elfogadta. Mivel lakóhelyünk 3 km-es körzetben van, így megállapodtunk a közös felkészülésben, a párja engedéjével, ami a jelen pillanatban is tart!
Szeptembertől átminősítésre kerültek a versenyeim így a a WizzAir félmaraton is, igaz itt még engedélyezve volt a futás, de csak azért, mert kíváncsiak voltunk, hogy mit mutat a pulzusmérő a verseny alatt!
176-os átlagnak bevallom Balázs nem nagyon örült! Versenyt követően a laktát vizsgálat eredményei alapján meghatározott pulzuszónák általi edzések következtek!
A Spar Maraton is a pulzusmérővel történő futásról szólt volna, míg féltávon el nem szegődök Jeremcsuk István segítőjének!
Októberben megadatott Kaufer Tamásnak köszönhetően, hogy elindulhattam volna a Bécs – Budapest Szupermaratonon, de ezt az újtörésem keresztül húzta! Így maradt az év utolsó versenye a Balaton Maraton!
Szeretem ezt a versenyt, különös atmoszférája van, 2 nap alatt háromszor rajt, ez valahogy a kezdettől fogva rabul ejtett. Bevallom kicsit nehéz volt lemenni, hiszen minden versenyhez kötnek emlékek ez alól a Balaton Maraton sem volt kivétel! Komoly érzelmi töltéssel rendelkezik, mint az év első versenye Kaposvár is! Az utolsó pillanatig vártam a nevezéssel, mert nem tudtam eldönteni induljak vagy sem! Marik Balázs azért meghatározta a feladatot, hogyan és miképpen képzeli el a teljesítést, sőt Aradi Reni is komoly kihívás elé állított, megkért, hogy kísérjem élete első félmaratonján a vasárnapi nap! Ha Reni felkérése nincs, valószínűleg nem indulok a versenyen! A szombati napon volt egy éve, hogy a volt feleségem nővére tragikus hirtelenséggel elhunyt! Erről nem beszéltem senkivel, mert úgy gondoltam ez nem tartozik senkire!
Az első rajt minden különösebb gond nélkül zajlott, testileg fel voltam készülve a 14 km-es táv teljesítésére. Edzések alatt már teszteltem a megadott pulzuszóna korlátait, és azzal is tisztában voltam, hogy kb. milyen tempóval tudok futni! Szinte percre pontosan ki tudtam számolni a célba érkezésem idejét. Csak a lélekfaktort nem vettem bele, volt olyan időszak, hogy potyogott a könnyem, több alkalommal a feladás gondolata is megfordult a fejemben! Amikor készültem kiállni, mindig jött egy buzdító hang a futók, vagy a szurkolók közül, nem tehettem mást futottam tovább! Eljutottam az első kör végéig, itt már tudtam, hogy végig fogok menni! Igyekeztem ezek után a pulzusmérő sípolására koncentrálni, több-kevesebb sikerrel! 01:46:40-idő alatt sikerült célba érni, fogadtam a társak és Reni gratulációját, majd igyekeztem eltűnni mindenki szeme elöl! Visszamentem a szállásra, gyors zuhany, átöltözés irány a Balaton part!
Kihasználtam magányomat elmorzsoltam pár könnycseppet, majd elkezdtem összerakni a 7km-es második rajtra az ütemtervet! Erre a versenyszámra nem kértem Balázstól semmilyen útmutatást, de szerintem sejthette, hogy mit szeretnék, így nem is beszéltünk róla semmit! Reninek azért annyit mondtam, hogy szeretnék 5 perces átlag környékén futni, gyorsabban nem nagyon fogok tudni, mert szeptember óta nem futottam erősebb tempót! Jól is tettem, hogy tájékoztattam, mert így legalább Balázs is tisztában lett a dologgal!
Előző rajhoz hasonlóan majdnem a végére álltam a mezőnynek, már nagyon vártam a rajtot. Tudtam, hogy ez egy nagyon fontos lezáró futásnak kell lenni, megbeszéltem ez vele is ott fent! Igyekeztem a szélére helyezkedni, mert az előző évek tapasztalata szerint ott lehet még jó tempóval haladni! Első kilométer 5:13 – kicsit beragadtam, de teljesen jó volt minden. Ezt két 5 percen belüli szakasz követte. Nem foglalkoztam senkivel, a szélén haladtam a tervek szerint, nem kerülgettem senkit, az „üres folyosón” mentem a saját tempómat! Kicsit lassítottam, mert a pulzusom 178 lett 5:10 a negyedik kilométer! Ezt követően azért tovább lassítottam és elővettem a High5 gumibogyó szörpjét, frissítettem 5:24. Ekkor ér mellém Robi és jelzi, hogy fussak tovább… újra elindulok, órámra nézek, majd az égre…megcsinálom…futok…5:10…..érzem, még van egy kis tartalék az utolsó szakaszon tovább gyorsítók…4:58…a célban az órám 35:50-et mutat 10 másodperccel jobb mint a terv. Elmosolyodom, sóhajtók egy nagyot, nyugodj békében Zsuzsi….
A célzónából kiérve vár Reni, hazafelé megpróbálom elmondani, mi játszódik bennem. Nagy vonalakban felvázolom, látja rajtam, hogy megkönnyebbültem, bár a sírás határán vagyok ismét!
Hazaérve az új Békéscsabai ismerősökkel bandázunk, átbeszéljük a nap történéseit, majd irány az Aranypart, várnak a barátok egy kis ötletelésre a 2016-os tervünkkel kapcsolatban….
Vasárnap szakadó esőre ébredünk, fontos nap ez, mert Reni élete első félmaratonjára készül. Folyamatosan megy a biztatás az új ismerősök is segítenek mindenben, amiben lehet! Már nem számoltuk hányszor játszottuk le, de mindenki dúdolja az United formáció Mindenki hős című számát. Elindulunk a rajthoz, Reni pulzusmérője ismét össze vissza mutat mindent! Aggódás van, hogyan fogom így teljesíteni, Balu azt mondta 155-ös pulzussal fussak, így nem tudom ezt megtenni…így, hogy fogom teljesíteni a futást, nem bírok majd végigfutni! Próbálom nyugtatni, de hatalmas aggódás van…
Odaérünk, a rajthoz beállunk hátra, találkozunk sok ismerőssel Reni oldódik, én nyugodt vagyok, talán jobban, is mint kellene, enyém a világ érzésem van! Szakaszos rajt van a sok induló miatt 7 perc után tudjuk átlépni a rajtvonalat. Folyamatosan az óráját nézi, hergeli magát, próbálom nyugtatni…Igyekszem kellemes tempót felvenni, hogy aggódása ellenére is haladjunk azért magabiztosan 7:19. Igyekszem elterelni a figyelmét az óráról, még nem igazán sikerül! Kezd pánikolni egyre erősebben, igyekszem nem kimutatni, de kezdek aggódni – vigasztalni próbálom, de egyszerűen lepattanok róla 7:23. Ezt követően a verseny legnehezebb 1000m-re következik. Sikerült elterelni a figyelmét az óráról, de csak azért, hogy elmondhassa, megállna. Jó mondom, álljunk, az órája 170 feletti értéket mutat, majd hozzáteszi, végleg szeretne megállni..mivaaaan kiáltok magamban, életemben még nem vallottam kudarcot kisérés közben. Ur isten mit tegyek… igyekszem kicsit megnyugtatni, hogy próbáljunk az Én órám szerint futni, mint az 5vös 5 km-en ősszel! Legalább csak egy kicsit – hátha megnyugszik, gondolom közben magamban! Jó fussunk tovább, de fáj ez, fáj az..fussunk lassabban 7:32. Néha szólok hozzá, próbálom a lelkét simogatni, dicsérni a futómozgását, légzését a lényeg az haladunk!
4 km-környékén kap egy hatalmas szurkolást Mágitól, majd az új ismerősöktől, elkezd mosolyogni… én meg megnyugodni 7:26. Közeledik a frissítő, előreszaladok… én nyújtom, neki a frissítő poharat megint mosolyog… folytatjuk a futást! Megszólal, jól érzi magát, hamar megerősítem ebben, jó a mozgásod és a légzésed is, nem kapkodod a levegőt – tényleg így volt! Óvatosan közlöm vele, ha jól érzi magát futhat kicsit tempósabban is…ritmust váltunk 5 km-es táblát elhagyva szárnyalni kezd átlag tempó 7.10-es ezrek…Elkezdjük az esélyeket latolgatni, már biztosan, hogy rész szintidő előtt áthaladunk a rajtkapun. 1:18 körüli idővel abszolváljuk az első kört, Mági megint megjelenik, szurkol ezerrel, Reni mosolyog! Gyorsan beszámolok neki az első 10 km-ről, majd futok tovább. 14 km-ig tovább gyorsulunk, már szinte súroljuk a 7 percet, élvezi a futást.
Itt kezdődik a sötét zóna, életében még nem futott 14km-nél többet, azt is idén a Tatai minimaratnon futotta! Nem tudjuk, mi vár ránk ezért igyekeztem kicsit visszább venni óvatosan a tempóból. Jól tettem, elkezd finoman panaszkodni, jó lenne, ha jönne a frissítő! Észrevehetően lassulunk, ekkor avatkoztam közbe. Elmondtam a tényeket eddig mennyit futottunk és kb. milyen tempóban, de ne haragudjon rám az elkövetkező 7km-en! Elkezdtem a tempót diktálni, fokozatosan gyorsultunk, amíg a frissítőig elértünk, nem volt ereje ellenkezni az általam diktált tempó fogyasztható volt – 16 km!!!! (Kicsit szerintem előrébb is tehették volna mivel az előző frissítő az 10 km-nél volt). Megállunk, eszik-iszik, rövid pihenő, indulunk tovább… Innentől kezdve, hogy eltereljem figyelmét élő közvetítésben részesítem 15km-től! Minden elért kilométerjelző tábla egy újabb sikertörténet, amit hozzá, családjához az Ironman Budapest 70.3-hoz, Marik Balázshoz, a B784-hez kötök! Fogynak a kilométerek, folyamatosan mosolyog 18-as kilométerjelzőnél gratuláltam nagykorúságához, itt már biztos voltam benne, hogy Aradi Renáta családjából először megküzd a legyőzhető távolsággal, lépésről- lépésre közelítjük a 19, majd a 20-as táblát. Nem lehet megállítani, folyamatosan növeli a sebességet, ekkor már az én pulzusmérőm a felső szintet jelzi. Ettől még jobban felpörög, fut – csak fut, már ő is érzi, hogy elindult azon a bizonyos úton, az utolsó kilométert Önmagáért teszi, azt képzeli, hogy a budapesti verseny utolsó kilométerénél jár. A közönség őrjöng, egy emberként szurkol az első Aradinak, aki megteszi asz eddig elképzelhetetlent! Két kanyar következik hölgyeim és uraim egy jobb, majd kicsivel később egy balkanyar. Az előttünk lévő futó folyamatosan mosolyog, élvezi, megköszöni a közvetítést, neki is jól esett 17km-től hallgatta, őt is átlendítettük a falon! Balra fordulunk Reni már alig bírja visszafogni könnyeit a boldogságtól, az elmúlt napokban már alig bírt aludni, minden gondolatát a verseny teljesítése között le! Most hogy látja a célt elképzelhetetlen nyugalom lesz úrrá rajta, már jönnek a gratulációk, a HHH-s Szebeni család ott szurkol a pálya szélén, jönnek az ismerősök, már a könnycsepp megjeleni a szeme sarkában, de még visszatartja, még nem lehet sírni, az utolsó 100m… reménykedem, hogy Péter Attila figyel, az aggodalmam felesleges… a célban Aradi Renáta Félmaratonista, Pantocsik Ferenc Maratonista a célban- köszönjük Attila! Egy lépés, még egy lépést átlépjük a célvonalat, megcsinálta, megcsináltuk… ekkor eltörik a mécses, záporoznak a könnyek, amire a Spuri TV munkatársai is felfigyelnek. Muladi Gyuri odalép hozzánk, kérdezi mi történt, Reni pár szóban elmagyarázza, ebből riport lesz! Gyuri kérdezi akarok-e beszélni? – Nem – mondom, Reni az akiről ez a félmaraton szól – beszéljen csak ő nyugodtan!
Az életem legrosszabb Balatoni eredményét sikerült pulzusmérővel teljesítenem, de Marik Balázs szavai végig ott voltak a fülemben: – Feri örülnél te egy 5 órás maratoni időnek jövő nyáron Nagyatádon ebben biztos vagyok….
Hűvös időt kértem esővel mára, megkaptam! Így viszont kicsit furcsa lett volna ha megfutamodok és nem indulok el a Kolonics György emlékfutás félmaratoni távján!
😞
panferik.wordpress.com 